Ezen a héten volt a Lány gyerekek világnapja. (Elgondolkodtatott, hogy van-e fiú gyerekek világnapja. Örömmel jelentem: van, május 16-án. )
Én is lány gyerek vagyok.
Lánynak való születésemnek kb. 38 évig volt egy kellemetlen felhangja. Ugyanis apám erősen fiút akart.
Anyukám humorának és kreativitásának dícsérete az én második nevem, a Zsófia. Igen, Eszter Zsófia vagyok azért, hogy apámnak legyen egy fia. Értitek. Zsó-fia.
Szóval apám fiút akart. Családállítási csoportban ez a mondat sokszor elhangzik szégyennel, dühvel, fájdalommal, váddal töltve. Egyéni, hogy mindenki egyedi lelkében hogyan csapódik le egy ilyen üzenet, de elmondható, hogy a legtöbb esetben nem lélekemelő a hatás.
A kérdésem a lánygyerekek világnapján az, hogy mit kezdhetünk ezzel.
Az apám, akiért odáig voltam gyerekként, fiút akart. 38 évig tartott, míg sértettségemet és haragomat félre téve egyszer fel tudtam neki tenni a kérdést, hogy WTF?!?!?! Hosszú szünet után jött a válasz, valahonnan mélyről az öregemből...
"...hát a férfiaknak sokkal könnyebb a világban...azt akartam, hogy neked ne legyen nehéz....."
ha még olvasol, hagyd landolni ezt...
ugye milyen más így?
Gyerekként nem tudhatjuk, hogy mi munkál a szülőben. Legtöbbször a szülő sem tudatos rá. Így hát a túlélés érdekében benyelünk, alkalmazkodunk, valamilyen értelmet adunk a szülői viselkedésének. Mélyre tud menni ebben a korban az üzenet az esetlegesen hibás értelmezéssel együtt és ha ott marad, bizony hatni is fog.
Tehát a lánygyerekek világnapján egy kívánságot küldök a világba. Kívánom, hogy minden lánygyerek, aki azóta felnőtt vagy felnövésben lévő nő találja meg azt a pontot az életében, ahol ezeket az üzeneteket és a velük való kapcsolatot le tudja zárni. Ha a szülővel sikerül bármit is tisztázni az nagyon szép, de ha nem, akkor is van mit tenni.
Ha túlélted a gyerekkorod, akkor már nyertél :). Te magad vagy a bizonyíték, hogy erős vagy és hogy mindent jól csináltál. Ha mást nem is, de életet kaptál és az már hatalmas. Felnőttként pedig szabad kártyád van. Eldöntheted, hogy elfogadod-e az élet fonalának gombolyagját tőlük - akárhogyan neveltek is - és abból tovább szövöd a saját történeted vagy visszafelé küldöd az energiádat azzal, hogy vádolsz, haragszol, meg vagy sértve, így figyelmedet a múlton tartod, nem a saját utadon.
Apa seb, anya seb, ambivalens kötődések...felnőni nehéz. De ha egyszer sikerült, akkor meg van az a privilégiumod, hogy kitaláld magad függetlenül attól, hogy a szüleid minek vártak. Kedves Lánygyerek! Élj vele!