Átlépés a hős útjára
Ez maga a beleállás. Vállalom. Vállalom, hogy átalakítom az életem. Felveszem a vándor botot és kipucolom a hűtőm, a spájzt, a fiókot az irodában. Elajándékozom a tészta készítőt, nem eszem amikor inkább innék, de akkor sem eszem, amikor szomorú vagy dühös vagyok és nem sütivel ünnepelek és bizonyos mértékig kivonulok a társadalomból.
Vállalom, hogy kapcsolatba lépek magammal. Szembe nézek az igényeimmel. Vállalom az instant mindfulness-t.
A hős útja ugyanis a mesékben is el van választva a "többiektől", az életben meg aztán nagyon is. Nem magányos, de a főcsapástól bizony elég messze van. Mert mostantól a boltokban a zöldséges pulton kívül maximum a mosóport tudom levenni a polcról.
Az étkezés központi mozzanata a társadalomnak. Összehozza a szövetet (egy kis team coaching kitekintés), ami lehetővé teszi, hogy kicsi helyen, ennyi intelligens ösztönlény élni tudjon. Az étkezésekben egyenlőként részt venni ezért egzisztenciális kérdés. A megszokott étkezéstől eltérni megpiszkálja a törzshöz való tartozás kérdését, felmerül annak fenyegetése, hogy kiszorulok a biztonságot adó hálózatból, nem beszélve arról, hiszen innentől egész más helyeken van csak módom vadászni és táplálkozni.
Aztán ott vannak a többi rituálék. Mikor a törzs többi tagja elindul valamilyen ünnepi rítust végrehajtani, - ritmus és szerek által módosult tudatállapotba jutni - addigra én, aki a Hős útját járom, már alszom. Nem beszélve arról, hogy a módosult tudat állapotba jutást alkohol által többé nem gyakorlom.
Próbák, szövetségesek, ellenségek
Frodónak ott van Sam és Gandalf, Harry Potternek Ron, Hermione és Dumbledore.
Nekem itt van a férjem, aki nem csak megértette, hogy mire készülök, de beleállt, mint én. (ez is megér egy külön posztot)
Haladtam a Hős útján és egy sűrű erdőbe keveredtem. Sötét volt és kuszaság, bizonytalanság és frusztráció. Óriási próbatétel volt hús nélkül élni, gyümölcsöt egyáltalán nem enni, összehozni a Dr.prof.phd. által javasolt étkezést a FODMAP javaslatokkal és a Kínai orvoslás szemléletében is keresni valami támaszt és közeben napról-napra remélni, figyelni, hogy valami javulni fog.
Csak miután megláttam újra a fényt, akkor éreztem meg mennyire nyomasztó és depresszív hangulatot eredményezett az, hogy nem volt rendszer abban, ahogy az étkezésemmel próbáltam rendbe hozni a testem, hiányzott a megértés, az összefüggések látása és hiányzott a szövetséges, a mentor, az útmutatás.
Közeledés a mélység felé - a Hős halála
A meséknek fontos pontja a Legnagyobb megpróbáltatás - a Hős halála. Amikor minden elvész. Nincs tovább, elfogyott az erő, de leginkább a remény. Ezen a ponton éreztem úgy, hogy feladom. Coach-ként ugyan tudom, hogy a transzformációhoz szükséges a feszültség, szükséges túlmenni egy határon hogy olyasmi tudjon történni, ami eddig nem. Hát ott voltam
kopaszon, éhesen, egyedül elveszve az étkezési tanácsok sűrű, kusza erdejében...elfogytam lelkileg és testileg.
És akkor fény támadt és belépett Gandalf, azaz Galadriel... akarom mondani Kokavetz Katalin és a M.E.D. Központ.
Egy vegán kitchen-coach javasolta - igen, kínomban már ott is jártam, egyébként szuper ételkészítési tippeket is adott - hogy nézzek utána az Autoimmun Protokollnak. Onnan már csak egy ugrás volt a M.E.D. Központ, ami egy komplexen felépített életmódváltó program.....Fény az étkezési tanácsok útvesztőjében. Szövettséges az úton - támogató FB csoporttal - kézen fogás személyes konzultációkkal. Tudás gazdagítás napról napra, hétről hétre. Tanítás szemléletről, összefüggésekről. Halászni tanít, nem csak halat ad. A legsötétebb órában megtaláltam a mentorom....
folytatom :)