top of page
  • Writer's pictureEszter Edelmann

Tünetek és ami mögötte lehet - egyik saját példámon át...

Updated: Jun 11, 2023


Ezt a bejegyzés azért írom, mert a módszer erejét magam is használtam, használom. Személyes kitárulkozásommal úgy vélem tudok mutatni többet a módszerből.


Covid alatt kezdtem tanulni az elméletet és csoportos állítást a tanulmányok megkezdése után 3 hónappal láttam először az u.n. Egészségtáborban. 5 napig tanultuk a módszert kifejezetten tünetek modellezésén keresztül.


A lélekkel foglalkozunk a család és rendszerállításban mégis mérnöki szemlélettel állunk neki. Lemodellezzük a lélekben fennálló rendszert úgy, hogy külön megjelenítjük a klienstől azt a működési módot, tünetet, amitől szabadulni szeretne. Már a kettőjük kapcsolódásából sok információt nyerünk, hát még ha behozzuk a modellbe a lehetséges háttér okokat.


Ugyanis kategóriákat képzünk, az összes lehetséges háttér okból, ami eszünkbe jut, majd tesztelünk, vizsgálódunk. Melyik kupacban vagy kupacokban van-vannak azok a tényezők, amik leginkább hatnak. Ritka, hogy egy kategória hat kizárólagosan, hiszen sok összefüggés lehet.


A teszteléssel ezen összefüggésekben legerősebben ható elemekre látunk rá és választunk egy szálat, amin elindulunk.


Az én esetemben ebben a bizonyos táborban gondoltam, "Na, behozok valami egyszerűt, mondjuk foglalkozzunk a derékfájásommal."


25 éves koromban egy bénító fájdalommal járó idegbecsípődés kapcsán derült ki, hogy sérv közeli állapotban van a derék szakaszom. Ha megoperálják, nem fogok tudni jól mozogni, marad a gyógytorna és az izomerősítés. Ezt az állapotot csak karban tartani lehet, megelőzni a romlást, de visszafordítani már nem. Igyekeztem, de sosem voltam tünetmentes.


Hogyan is indultunk neki: Az állításvezető megkért, hogy válasszak képviselőt magamnak és a derékfájásomnak, majd behozott a térbe még 4 főt, akikről nem árulta el, hogy kicsoda. (Ezt nevezzük fedett állításnak). Az utóbbi 4 fő képviselte azt a 4 kategóriát, amik közül azt gondoljuk, hogy valamelyikben biztosan benne van az, ami a derékfájásomat jelzésre "használja".


Szeretnék itt egy fontos kitérőt tenni és hangsúlyozni, hogy ez a módszer nem diagnosztizál és azt sem ígéri és nem vállalja, hogy meggyógyít. A diagnózis és a terápia felírása az orvosok dolga. Mégis miért csináljuk akkor? Azért, mert a lélek szava nagyon halk és nem is vagyunk hozzászokva, hogy figyeljünk rá. Ezért a lélek gyakran a testünkön keresztül szól hozzánk. Amikor már kiabálva, azt hívjuk tünetnek. Nem minden tünet mögött van háttér. Van, hogy egyszerűen gyenge egy szerv és csak a fizikai síkon lehet beavatkozni.


Máshonnan nézve tudom úgy is értelmezni, hogy a testünk a legbölcsebb részünk. A testünk érzékeli, ha a lelkünk nincs jól, valami nincs a helyén, nincs meg a lélek rendje és jelez. Ennek a rendetlenségnek a felfedezése, megmutatása és helyreállítása tartozik a rendszerállítás kompetenciájába. Ha sikerül visszaállítani a rendet, akkor az orvosok által felírt terápiák nagyobb eséllyel fognak működni és jól hasznosulni, valamint a test - miután elvégezte jelzőfunkciós feladatát - elindíthatja az öngyógyító folyamatokat.



Vissza az (egyik) saját példámra. A tünetem képviselője azt jelezte, hogy a 4 képviselő közül 2-höz vonzódik erősen, velük van kapcsolata, így hát ezen a szálon indultunk el. További tesztelés után legnagyobb megdöbbenésemre kirajzolódott, hogy mennyire magamra húztam a Holokausztban elhurcolt és életüket elvesztő zsidó felmenőim történetét. Ez egy nem tudatos lelki folyamatom volt, amiben szó szerint beleroppantam a testem középen ott, ahol a kínai orvoslás szemlélete szerint az életerő központja található. Ha ők nem élhettek, akkor én sem. Ha ők elvesztették az életüket - én is elzárom az életkaput - ami fizikai szinten is megjelent a csigolyák közötti porcok deformitásában = majdnem sérv....


Az oldás arról szólt, hogy az felmenőim szerepét tisztáztuk, elismertük a sorsukat és a helyüket az életemben és azt, hogy oké ha én élek és jól vagyok. Tudatos szintre került, hogy a lelkem működtetett valamit, megértettem, hogy ez egy tévesztés és szembesültem ennek a tévesztésnek az árával - azzal a lehetőséggel, hogy a lelkem tévedésből utána megy azoknak, akik nem élnek már - majd megérezhettem, hogy akiknek nehéz sors jutott nem neheztelnek amiatt, hogy én élek. Szabadon mehetek az élet felé, nem tartozom vele senkinek, sőt azzal, hogy én megélem és jól élem az életem az egész rendszer tud nyugodni.


A sérv közeli állapotom nem múlt el. Ami mechanikailag egyszer elromlott, az már úgy marad. Mégsincsenek fájdalmaim, hat a torna, az izomzatom támogat és átvesz a terhelésből és ami talál a legfontosabb, hogy nem romlott az állapotom azóta sem.


A lelkemben rendeződésével már nincs szükségem a tünet jelzőfunkciójára, haladhatok az utamon nehezítések nélkül.









25 views0 comments
bottom of page